Japánban a Bálint-napi vigadalmak is másként zajlanak. Andris-san az első követendő példaként értelmezi, ugyanis itt szó sincs kölcsönös ajándékozgatásról; a nő ajándékozza a férfit... De nem ám csak élete párját, hanem bátran kijelenthetem, az összes hímet, aki él és mozog a környezetében.
A japán nőnek szerencsére van ideje beszerezni a meglepetéseket, hiszen már január közepétől roskadoznak a boltok polcai, el is kezdi hát a vadászatot idejében. Vesz legalább 20-30 doboz giri csokit, ami az úgynevezett kötelezően adományozandó csokoládé. Ezzel ajándékozza meg szeretett főnökeit, kollégáit, barátait, fiútestvéreit, a sarki fűszerest (bár itt ez a kategória nem létezik) gondosan ügyelve arra, hogy tényleg mindenkinek adjon, mert a japán férfi szíve bizony törékeny jószág, nem szabad megsértenie senkit.
S amikor megvan minden, levezetésként bevásárol még egy kevés tomo csokit, amit barátnéinek ajándékoz. Nem csoda, hogy a csokoládé forgalmazók éves bevételük több mint felére tesznek ilyenkor szert.
Hogy azonban ne csak februárban, de március idusán is fogyjon a csoki, a gyártók 1980-ban megálmodták a white day-t, amit épp egy hónappal Valentin-nap után ülnek. Ekkor a szerencsés honmei csokit begyűjtő férfiaknak lehetőségük van viszonozni a japán leány érzelmeit fehér dobozba csomagolt, méregdrága csokoládéval. A köztes hónapban pedig megfejtihetik, hogy vajon giri vagy honmei édességgel lepte meg őket a tizenhatodikon dolgozó, fiatal titkárnő. A dilemma leginkább a gajdzsinokat érinti, akik (az általában gyors és sikeres) feleségfogás reményében érkeznek a szigetországba.Mindennek fényében várva várom, hogy miféle rakománnyal tér haza Andris-san a bányából.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése