Eltűntem, mint az a bizonyos szamár a ködben. Jelen esetben a közeget nevezzük inkább fagynak...
Január havában csendes áhítattal léptünk be Akihito császár uralkodásának 23. évébe, s nyitottuk meg a nyúl esztendejét Kiotóban, autentikus japán környezetben.
Örvendeztünk, amikor sikerült szállást foglalnunk a város szívében lévő aprócska szállóba, amelyet meglepő könnyedséggel találtunk meg, az utcanevek és házszámok hiányának ellenére. Jó ideig köhintgettem, mire előmászott vackából a házinéni, majd ékes japán nyelven fogadott bennünket. Cipőben természetesen nem léphettünk be, sűrű mosolygások közepette még gyakorlatilag az utcán váltottunk papucsra, s lábbelinket egy kis(=jég)szekrényben hagytuk reggelig hűlni.
Szobánkat 6 négyzetméteresnek véltük, amelynek berendezését egy asztal, két párna és ugyanennyi tatami tette ki. Már a belépéskor hibát követtünk el, mert nem váltunk meg a papucsoktól, ezt azonban a bűn elkövetése utáni pillanatban sikerült korrigálnunk. Miután magunkra hagyott a nénink ugrottunk csak fel az ülőpárnákra, mert a gyékényburkolatú szobánk padlóján zokniban nem lehetett megmaradni. Kint 0, bent nagyjából 6 fok lehetett így három paplannal, talpig beöltözve tértünk nyugovóra.
Reggel meglepően kipihenve jártuk végig a vizesblokkokat, balsejtelmünkkel ellentétben találtunk meleg vizet is, ám a toalett, amelynek ülőkéjét horgolt huzat burkolt (?!), meglehetősen hűvösnek tűnt. Csak később jöttem rá, hogy ott, ahol ablakot sejtettem, a hajnali friss levegő áramlott szabadon az üveg szándékos hiányának következtében. A fogmosást apró tavon átívelő, kis hídon végezhettük, alattunk szendergő halacskák, hátunk megett a kert, felettünk a szállingózó hó, előttünk a mozaikkal díszített, Dallas korabeli köpő vályú. Összefoglalván: az udvaron. Halkan teszem hozzá, hogy mindezen romantikát egy last minute tunéziai utazás áráért kaptuk.
Pár nap elteltével hanyatlani látszott rajongásom a japán lakberendezés iránt, s szűnni nem akaró örömöt éreztem az átlagosnál kisebb székeinkre és ágyunkra gondolván. Azonban ideiglenes, itteni körülmények között luxus otthonunkban sem fenékig tejfel az élet; a fűtés ugyanis itt sem oldható meg maradéktalanul. Valójában az étkezőt tudjuk melegíteni az "eekon" és egy fűtőszál segedelmével. A többi helyiségbe innen futunk.
Valahogy azonban mintha Japánban mindez rendben volna. Nem fűtenek. Évszázadok óta együtt élnek a hideggel, melegedni pedig eljárnak...
