2011. február 11., péntek

Setsubun

A múlt héten ünnepeltük a setsubunt, ami előzetes kutakodásom alapján a démonok, pontosabban az onik (a mellékelt ábra segítségünkre lehet), valamint a zordon tél elűzésére szolgáló, vidám ceremónia. Úgy hallottam, hogy itt majd nagy szójabab, illetve pénzdobálás lesz, aminek következtében a Hideggel karöltve iszkol majd a Gonosz. Helyi hagyományokhoz hűen elrágcsáltam az éveim számának megfelelő szem babot, majd  elszántan indultam meg szentélyünkbe ördögöt űzni.
 
Jó darabig gyűltünk a tett színhelyén sűrűsödő tömegként körbevéve egy díszes emelvényt, amin az emberevő démonok helyett városunk nagyjai jelentek meg ünnepi viseletben, óriási dobozokkal, búsásan megrakott zsákokkal.


Majd egy egyezményes jelre elkezdték ezek tartalmát üríteni, csuda dolgokat hajintva a nép közé. Ezzel kezdetét vette a földi halandók ádáz küzdelme. Kezdtem otthon érezni magam, különösen akkor, amikor hatalmas bevásárló szatyrok jelentek meg a fejek felett a nagyobb zsákmány reményében. Nyugati különítményünk nem tudta felvenni a versenyt a táskákkal és a fürge, határozott mozdulatokkal; bambán magasodtunk, az ég felé renyhén tartott, üres markunkkal. A lengyel nő ki is menekült, fittyet hányva a repülő meglepetésekre, és idő közben az amerikait is kidobták a sorból.

Pedig mesés ajándokok repkedtek. Eleinte mindenféle színes labdák, japán chipsek, és egyéb helyi falatok után nyújtózkodott a tömeg. A javát későbbre tartogatták, azaz a mosogatószivacsot és a WC-papír gurigát. Eleddig még nem dobtak fejbe ez utóbbival, lám ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem, valamint egy kerti kesztyűvel. (A képre kattintva ellenőrizhető szavahihetőségem.)

A ceremónia végeztével közibünk ereszkedtek a nagy emberek és szójababbal kínáltak bennünket, hálás tömeget. A nép lenyugodott és elégedetten húzogatta rakományát... Ekkor nem várt fordulat következett; a zsákosok felkeresték azokat, akik vajmi kevés sikerrel jártak (azaz minket) és adtak a zsákmányból. No ez már nem volt ismerős. 
 
De setsubun ide, setsubun oda, épp hatalmas pelyhekben hull a hó, hiába várjuk a tavaszt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése