Igen egyazon napon köszöntött be mindkettőnk életébe a szabadság... András-san megszerezte itteni jogosítványát, én meg kölcsönbe a szomszéd rozsdás bicaját!
S bármennyire is szeretnék rögvest egy ódát zengni a két kerék nyújtotta földi könnyebbséghez, illendő inkább a jogosítványszerzés rögös útját felvázolnom. Japánban ugyanis, az állampolgár, ha magyar, nem vezethet (ellentétben más európai nemzetek fiaival), így erősen javallott a jogosítvány megszerzése, különösen itt vidéken...
A megmérettetés egy elméleti és egy gyakorlati részből áll. Aki kérdez: a japán rendőr, aki válaszol: a mindenkori bevándorló.
*S itt egy rövidke megjegyzés arról, hogy miért is nem helyi lakos. Az érettségi letétele után lehetőséget kapnak a felkelő nap fiai és lányai a vezetéshez szükséges okmány megszerzésére, s választhatják ennek azt a népszerű módját, hogy egy hónapra valamiféle jogsitáborba menjenek. Élő forrásunk azt mesélte, hogy egy hotelt képzeljünk el, ahol senki nem ismer senkit, s egy vagyont kifizetnek azért, hogy a táborozás végén jogosítványuk legyen. Reggelente 5-kor kelnek és este 6-ig vezetnek, KRESZ-t tanulnak, előadásokon ülnek és a végén sikeresen levizsgáznak...*
De vissza a gaidzsinokhoz (azaz a nem japán ajkúakhoz)… Szóval a bevándorló sikeres KRESZ-vizsga után, gyakorlatban adhat számot virtuóz vezetési technikájáról. Igaz erre egy zárt pályán van csupán lehetőség 7 km/h átlagsebesség mellett. Azaz akár azt is hihetnőnk, hogy a táv könnyűszerrel teljesíthető, mégis álldogált a jelentkezők sorában egy pakisztáni fickó, aki nyolcadszorra jött, valamint egy filippína, aki huszadjára! (S már csak zárójelben teszem hozzá, hogy huszadszorra is nulla ponttal jutalmazták erőfeszítéseit.)
Gyakorlatilag nem vezetni kell tudni, hanem hihetetlen gondosságot mímelni a kihalt betonplacc kereszteződéseiben, s eljátszani, hogy bármikor ádáz motorosok bújhatnak elő a holt térből, villamosok roboghatnak át a színen, vagy akár maga a gödöllői HÉV, ami lássuk be, mégsem tréfadolog. Indulás előtt az autó gondos megvizsgálását sem szabad feledni, beleértve a jármű alá való betekintést is, hiszen bárki fekhet alatta, sosem tudhatjuk. (De az már egy újabb, a gondatlanságból elkövetett emberölés című fejezetet nyitná.)
Nehezíti a vizsgázó dolgát, hogy a vizsgabiztos minden valószínűséggel a kabuki színházon nevelkedett, s feltehetőleg ettől oly hihetetlen érzékeny az emberi tekintet és arc finom rezdüléseire; élesen elkülöníti ugyanis az igaz aggodalmat a tettetett gondosságtól. Bizony András-san is ezért bukott meg, s bár hibája nem volt, és sikerrel végrehajtotta a japánul csengő utasításokat, előadása valahogy nem lehetett elég meggyőző, mert a biztos úr óva intette a céltalan fejforgatástól. Következő alkalomra lelke megacélosodott, tekintete szúrósabbá, s fejmozgása is határozotabbá válhatott, mert sikeresen vette az akadályokat és átment. Büszkén teszem hozzá, hogy aznap csak az ő jogosítványát állították ki.
Vigyázz Frora-san. A szem a lélek tükre. A koncentráció és az elszántság (is) látható. És erre a japánok sokat adnak. Magyarul is ismert a "tekintetes úr" fogalmunkban. A jó tanár például a tekintetével fegyelmez, nem hanggal. :)
VálaszTörlés