Karácsony Keleten

Korábban azt gondoltam, itt egy kicsit magunkra leszünk hagyva a karácsonnyal, még örültem is, hogy kimaradok a metálfényű, plázaboás felhajtásból, s marad maga az ünnep, de tévedtem...

Novemberben már javában karácsonyfák keresztezték utamat, s a konditerem öltözőjében már akkor rendületlenül húzták a szimfonikusok a megunhatatlan Rudolph the Red Nosed Reindear-t könnyfakasztó, nagyzenekari feldolgozásban. Utólag már bánom, hogy nem vezettem listán, hogy hányszor hallottam az All I Want For Christmas Is You-t. Azaz elsőre úgy tűnt lesz itt karácsony. Majd eljövelt a december és  mindezt fokozván a pénztáros nénik mikulás sipkát öltöttek szokásos boltomban. Azóta várom, hogy egyszer elkezdjenek HoHoHó-zni Santa-san módjára. (Itt megjegyzendő, hogy a lakosság 40%-a konstans baci-maszkban jár, így természetesen az álmikulásokra is mindig jut egy pár. Felejthetetlen élmény!)

Tokió is fel van virágozva, jut égő és boa mindenhova. A dekoráció ízléstelenségi foka változó, íme egy csepp ízelítő, sajnos csak xs méretben.

A felfújható kapu alatt a szöveg sajnos nem vehető ki, muszáj hát megosztanom: Marché de Noel de Stasbourg á Tokyo... A rózsaszín csodát a kupinegyedben találtuk, a jobb alsó Pepe Xmas feliratra pedig a kimonóba öltözött hölgyek dobolása hívta fel a figyelmünk. A bal sarok is elgondolkodtató... Lehet, hogy a bajusztalan Mikulás marketing mosolya őszintébb?

A lényeg, hogy gyakorlatilag minden villódzik és zenél. De vajon mit ünnepelnek és hogyan? Amit eddig kiderítettem, hogy 24-e este érzik a karácsonyt ünneplendőnek. A gyerekek kapnak valami apróságot a szüleiktől, a fiatalok az estét házon kívül töltik Valentin nap szerűen. Ezt kedvesen körülírta a minap nekem Yosida-san, egy sokak tiszteletének örvendő, komoly, ötvenes férfiú. Elmondta, megjegyzem spanyol nyelven, hogy ő a szentestét egy elegáns étteremben fogja tölteni azzal a nővel, aki nem a felesége... Szóval ilyenkor pezsdül csak igazán a vér! De a férfiak felvállalt szerelmi háromszögeiről majd máskor.

Mi azért igyekszünk készülődni, bár a pálya nehezített. András-sannak 24-én este még meetingen kell térdepelnie és sajnos az otthonról várt dió- és mákszállítmány is elakadthatott. (Csakúgy, mint az osztrák szomszéd kolbászrakománya. Bár arról már tudjuk, hogy a hatóságok elégették.) De panaszra nincs okunk, mert a szaloncukor átjöhetett és a Tokajit is beengedték. Ezúton is köszönjük a meglepetést a kedves Feladónak!