Az R/L problematika és egyéb írásos nehézségek

Nem, nem elírás! Először a city hall (japán angollal ejtsd: shiho) épületében találkoztam a jelenséggel; amikor is Hivatalnok-san a személyem igazoló úti okmányból  a szépen csengő Frora keresztnevet másolta ki leendő lakcímkártyámhoz, ekkor még kértem, javítsa. Azóta már feladtam, többé nem próbálkozom... S beláttam ez így van rendjén. Minek is a cicoma meg a felesleges cécó? Hát nem rend a lelke mindennek? (Bár azt nem értem, hogy miért volna egyszerűbb az R rajzolása, mint az L-é.) Mindenesetre meggyőztek, váltottam.

S ha már az írásnál tartunk, le kell szögeznem: Japán nem analfabéta-barát állam. Már gondoltam egy szerényebb tüntetésre a helyi 3-5 írástudatlan európai, valamint a bölcsődések bevonásával. (Óvodások kiesnek, ők már tudják a hiraganákat.) Követelnénk az informatív rajzocskák használatának bevezetését... egyelőre még nem vonultunk az utcára. 

Ha kereskedő volnék, mindenféle tehenkét rajzoltatnék a tejre, meg szélfútta búzamezőt a lisztre, de nem panaszkodom, már megtaláltam mindkettőt.

A problémát sokkal inkább a lakást irányító gépek jelentik. (Példaként szolgáljon a sütő kezelőfelülete, amely  a jobb oldalon tekinthető meg,   míg barátja a mosógép a bejegyzés végén.) Sehol egy piktogram, vagy egy kis ábra... így a mindenttudó sütőnk előtt legalább egy óra hosszát térdepeltem a minap, mire rávettem, hogy 60 másodpercnél hosszabban árassza a meleget s lehetőleg ne csak 80 fokon. Törekvéseim siker koronázta; elkészült a névnapi süti, de nem tudom, hogy a műveletet meg tudom-e még ez életben ismételni. Azaz tanúnyi, tanúnyi, tanúnyi, mert még mindig a gép az úr.